Az USA-ban a sorozat sikerét - legalábbis utólag - könnyű megmagyarázni. A széria először is ugyanazt a témát szolgálja, mint a valóság-show-k - nem más, mint ezek folytatása fiktív eszközökkel. Normális problémákkal küzdő, hétköznapi emberekről szól. A különbség csak annyi, hogy a "háziasszonyok” szebbek, párbeszédeik viccesebbek, a velük történő drasztikusan kiélezett drámák izgalmasabbak, mint a valóságban kiválasztott tv-proletariátus kameraficamai.
Másodszor pedig a Disney emberei, amikor 2003 szeptemberében megvásárolták a Desperate Housewives-t, elsőként éreztek rá egy mindinkább érdekes mega-témára: egy évvel később a családi értékek George W. Bush választási kampányában sikerfaktornak bizonyultak. Az amerikai elnök egyik legkedvesebb víziója a (ház)tulajdonosokból álló társadalom.
A Desperate Housewives című sorozat a Bush által hangoztatott "family value”-t és "ownership society”-t viszi át a popkultúrába, mérhetetlenül túlozva, néha humorosan, néha tragikusan - de alapvetően mégis elismeréssel, sőt csodálattal adózva az elővárosi idillnek.